Na akkor folytatom a sort én is egy autóvásárlással.
Reggel 7kor indultunk (volna, ha Matyiék nem késnek háromnegyed órát

) Kapuvárra, Gyõr utánra.
A kiszemelt fertõzött Krisztián, egy jó humorú egyszerû szubarus autógyilkos õrült társaságában faltuk a kilómétereket az M1en, néha figyelmeztetve a sofõrünket a közelgõ trafira.
10re ott is voltunk a két E7 LiftBack GT mellet.
Jött is a tulaj.

Egy jópofa öreg, óriási szakértelemmel, és rettenetesen komoly stílussal. Nem akartam tiszteletlen lenni, de egyszer kétszer kiszakadt belõlem a röhögés.
"-No de idefigyeljen kedves Mátyás! Hogy találtak ide?
-Hát lejöttünk a pályáról, aztán jobbra fordultunk kétszer és megálltunk."
Na de ezt most hagyjuk. Egészen szép állapotban volt a fekete, mármint amennyire egy majdnem harminc ixes kocsi szép lehet. Beltere egészen szépen egyben volt, kívülrõl azért voltak rajta foltok, nem is kevés, de menthetõ teljesen. Aksi bele, motorolaj lecsekkol, tankba pici benya, indítózás, semmi. Nagyon nem akarta forgatni. Próbálkoztunk tovább. Gyújtás átnéz, egy kábel csere, gyertyák megpucolgat, indít, semmi.
E9 szembe, bikakábel rá, beröffent egyik indít másik, forog-forog, semmi.
Jóvan gecsi. Úgyis beindítunk!
Nézzük a benzint. Porlasztónál csõ lehúz, tök száraz, kólásüvegbõl tölcsér farag, összedug, teleönt, indít semmi.
Öreg közben folyamatosan osztja az észt, hogy "Toljuk be, meg ne nyomja a gázt kedves Mátyás, mert beköpi, meg a szivatót is tolja vissza.
Különben is csak be kell tolni, volt már ilyen, csinált ilyet, jó lesz a. E!"
Azt e tényt figyelmen kívül hagyta, hogy benzin nem megy a motorba.
Jóvan tologassuk kicsit, hogy utána megnyugodjon, és csinálhassuk tovább. Toljuk, toljuk, aztán kettesbe be, kuplung fel, óriási korom, 2 pöff, aztán mintha menne egy picit 3 henger, de leáll.
Továbbra sem kap benzint, azzal lesz a gond. Persze az öreg ezen vérszemet kapott, hogy ezaz, ezaz, toljuk csak, jó lesz a. E!
Na aztán elmagyaráztuk a papinak, hogy jó az, csak benzint nem kap, úgyhogy meg kell oldani.
Na erre jött a megoldás! Hát ha nem kap benzint, akkor a tankban nincs elég, nem ér bele a buváárcsû! E!
Persze már beleöntöttünk 8 litert, indulásképpen, de nem akarta meghatni.
Megnéztük hogy nem folyik e alul valamelyik csõ, de nem. Aztán szépen átvizsgáltuk a csöveket. meg szívkáltuk fújkáltuk. Krisztián közben kifejtette az elméletét:
-A benzin ize a gázolajhoz képest olyan, mint a Coca Cola. Az az igazán kemény. Mindenzt az elõtte nagy slukk benyától fintorgó és torzult arccal.

Én ezen persze csak jót mosolyogtam, és csitítgattam az öreget, hogy nem kell tolni, elõször meg kell oldani a problemát. E!
Ekkor a Krisztián, már kicsit idegesebb volt, és mondta az öregnek, hogy hiába toljuk, meg öntünk bele még benyát 20ezerér, akkor sem fog menni.
Na aztán nagy nehezen kukáztunk egy csövet ahelyett, amirõl kiderült hogy rossz, szépen fölszipuztuk a benzint ameddig kell.
Ekkor jött az öreg, hogy toljuk bé! E!
Toljuk E!
Beoltuk, elindult.
Na de itt még nincs ám vége a sztorinak, csak az elsõ felének.
Menjünk akkor, írjuk meg a papírokat, aztán irány a hivatal, a Polgár Jenõ hivatal, a Jenõnél.
Oda is érünk 12:35re. (12:00-13:00 ebédidõ, gondoltuk mi leszünk az elsõk, nem kell majd várni)
Végtelenül kedves hölgy a következõ felkiáltás után: -Mind együtt vannak? ( Öreg, Krisztián, Matyi meg én)
-Igen.
-Akkor legyen szíves becsukni az ajtót kívülrõl! 13:00ig zárva lesz!
Fejben: -EEEEEE! Háveledmivan!
Jólvan bürokrácia, várjunk egyig.
Egy. Megyünk vissza, megint fintorok telefonálás, aztán kegyesen az ügyfél felé fordulás.
Elmondjuk mit szeretnénk.
-Hát ilyen nincsen.
-De, ilyen bizony van.
-És különben is elõbb biztosításnak kell lennie az autón.
Még jó, hogy nem beszélt velük elõtte az öreg, hogy mit hogy kell, meg lehet e. Szépen leterelték, gondolom körmöt kellett reszelni, vagy valami nagyon fontos...
Jólvan, nincs mit tenni, menjünk a biztosítóhoz.
Ott közölték, hogy 7320lesz, a mai napra.
Háveledmivan E!
Ekkor a Krisztián szegény már eléggé feszült volt idegileg, mondhatni.
Itt legalább az egyik ügyintézõ munkatárs értette mi a dolga, meg nem is volt annyira paraszt, sõt mondhatni kedves és segítõkész volt. Ami egyébként elvárható lenne. Fõleg hétfõn, ebédidõ után.. De ezt inkább haggyuk.
Nembaj, ez van, be kell fizetni. Az részletkérdés, hogyta tudjuk, hogy ez így megy, vagyis a kedves okmányirodás hölgyike kinyögte volna az öregúrnak a telefonba, hogy ez meg ez kell majd, meg erre lesz szükség, akkor 12ezerért Krisztián megköthette volna az éves biztosítást, és akkor nem repül ki ez a 7500 forint az ablakon...
Na ezek után vissza az okányirodába a Pölgárjenõ hivatalban a hivatalihoz. Jenõ E!
Nagy kegyesen hajlandóak voltak kiállítani a szükséges papírokat. J
Itt volt egy kisebb szópárbaj, a munkamorállal kapcsolatban, de azt majd a Matyi..
Jólvan nincs hátra, mint elõre. Kocsihoz vissza, indít semmi.
Öreg: Toljuk be E!
Betoltuk. Irány a kút, hûtõvíz, fékfolyadék, tankolás, keréknyomás ellenõrzés. Az kimaradt a sztoriból, hogy közben kellett picit a kuplungfolyadékkal babrálni, meg fetrengeni és légteleníteni alatta, de ez részletkérdés.
Mindeközben a bácsi meg magyarázta a jehovás bibliás dumáját. Mókás volt, de a részletekre nem térek ki.
Na miután mindennel megvoltunk, indultunk utunkra (kb 200km).
A benzinkútról már úgy fordult ki a GT, hogy olyan egészen fura módon kilinccsel elõre kanyarodott. Én nem értem ezt a dolgot, bizonyára megcsúszhatott egy jégfolton.
Egészen határozottan jól ment, mondhatni mint ááálat!

Fék is fog rendesen, minden világít, szépen megy, nem dõl, lötyög, minden király. Falu határában egy rendõr, jóvan nem jön utánunk, mindenkinek villogni aki szembe jön.
Pályára fel, 110-120 néha picit 130. Persze mindenki tolná le a vén bontószökevényt, meg mi ez már E!, hogy egy ilyen izé jobbat megy, mint az egykettes vadiúj fábiám E! Szóval volt meglepetés, meg csodálkozás. Aztán az egyik pihenõröl egy olyan fura matricás fehér oktávia valami vájúval a tetején beáll mögénk. Namondom, ez jó lesz, sasolom a tükröt ezerrel, mikor kapcsol már fényhidat.
5-10km után már villog is. Megvárta, hogy odaérjünk egy pihenõhelyhez.
Szépen leállunk, mi kicsit elõrébb. Mire odaérünk a 2 jard már ott áll a kocsi mellett, sasolja vadul a papírokat, nemért, meg kérdezget.
-Forgalmit láthatnám?
-Betetted a kesztyûtartóba Krisztián!
-Ez csak 55 kW?
-Annyi. Öreg autó ez.
-Hm Hm... E! MENNYENEK!
Mindeközben az ujdonsült autótulajunk ezerrel vigyorog 32foggal, mint a tejbetök, hogy Na mivan mi? Nemérted mi? E! Nem fogsz megfogni, minden okés a papírokkal.
Szó mi szó, "rendes rendõrök" voltak.
Jólvan, megérte az a 7500. Aztán mentünk is tovább boldogan, szelve a kilómétereket. Párszor még figyelmeztettem Matyikát a trafira, aztán már Pesten is voltunk.
Nagyon jó kis nap volt ez, jó autót vettünk, jó embert ismertünk meg, meg minden jó volt. Fõleg a csajok Gyõrben, mert ott még megálltunk a plázában kajálni.
Tényleg nagggyon komolyak.
Remélm izgalmasra és tartalamasra sikerült a beszélomó. Ha valamit kihagytam, Matyika majd beleírja.
És természetesen jöjjön egy kép a bontószökevényrõl:
Képre kattintva nagyít!