Kivettem mára szabit, hogy Vikivel picit együtt lehessünk. Félreértés ne essék, nem szórtak a szemeink vörösen izzó plüss szívecskéket, nem is tartjuk a nyilacskás Bálint napját, csak jó néha kikapcsolni a külvilágot (ráadásul egész hétvégén dolgoztam).
Egész jól el is telt a nap, sõt még meg is várt a Planetárium a vetítéssel, amíg a 4AGE üvöltésével megérkeztünk.
Majd nap vége fele menjünk be valami Tesco szerûségbe, hogy megvegyük a holnapi zsömit, a heti felvágottat... A Koki terminál volt legközelebb, támogattam is az ötletet, hisz voltam már egyszer és a Müller nemtudommilyen üzletben, ahol szépen kategorizálva vannak a kisautók és nem csak Hot Wheels, Matchbox van, hanem még Siku és sok egyéb nyalánkság is.
Nem siettünk (fura is így az élet). Kiki mondta nézzünk be a C&A-ba. Menjünk...

Ha már bent voltunk találtunk nekem is 1-2 farmert, ami jó lesz munkába.
Lényeg:
Bent vagyok a próbafülkébe, megérkezik két nyikhaj (pláza)kandúr Bandi(ka).
Egyik bemegy próbálni, másik kint várja. Egyszerre csak azt hallom, hogy a rádióból szóló Britney-t borzasztó hangon énekli valamelyik. Nem poénból, hanem olyan vagány vagyok, dekemény stílusságból.
Kimegyek és állunk sorba a közelben levõ kasszánál. Nem olyan Emo-s b*zi kinézetük volt, hanem olyan cica, de sztájlos csajoknakbejövõ középsulis rajvagyok b*zis. (szõrös-csillogós kabi, simulós-vérkiszorítós farmernek nem nevezhetõ gatyi, meg nagyon dizájnos tornacipesz, emellett olyan frizkóval, hogy azt hittem a jövõbõl, vagy más földrõl jöttek)
Tudom én vagyok a maradi...
Aztán a következõt látom. a próbálgatós puszihaver jön ki 30 másodpercenként a jobbnál-jobb rucikban (és nem is new yorker!

) a másik pedig fotózgatja és egymást kontrázzák hangosan, hogy este tolom a fészbúkra, én meg majd lájkolom... Férfias!
Mindezzel azt szerettem volna mondani, hogy félek gyereket nemzeni

Félreértés ne essék, imádom a lurkókat, a keresztfiamat, amint tehetem büngyürgetem is, de tényleg félek, hogy tudom-e majd a sajátomat úgy felnevelni, hogy még számunkra is értékes emberként nõjenek fel. (nem is beszélek a nagyszüleikrõl)
Biztos lehetséges, csak félek. Az egyik legfontosabb, hogy valóban megismerjem és megválasszam a pedagógusokat, aki majd fog vele foglalkozni.
De meg lehet vonni a médiát, számítógépet? Nem. Kihívás, de megoldjuk
Viccet félretéve szerintem szörnyû az, hogy a mai tízen évesek nagy részével már nem tudom megtalálni egyáltalán a közös hangot, annak ellenére, hogy nem is olyan rég voltam ugyanennyi. Annyira megváltozott az értékítéletük, a szabadidõ eltöltésük és az érdeklõdésük, hogy az borzasztó.
Vagy csak én fújom fel ennyire?
(Tisztelet a kivételnek természetesen)