Tegnap megtartották az évad utolsó versenyét ami inkább hasonlított egy kaotikus roncsderbihez.
Két hónapos szünet után, sokan jöttek ki. Igazi családi napot sikerült kanyarítani az MJMSE-nek. Volt ugráló vár mini motorpálya,
arcfestés stb., ahogy a honlapon is hirdették.
A versenynap most sem indult símán. Taktikusan a késõbb akartam indulni, hogy melegebb legyen már a pálya és a gokart is. Erre jól ráfaragtam a
bemelegített gokartról leesett a lánc így egy kört sem tudtam menni. Késõbb megjavították a gépet, így fel tudtam menni a pályára, de folyamatosan
sárgazászlóztak, így egyetlen gyors köröm sem lett az elsõ szabadedzésen. A második szabadedzésnél egy versenytársam vállalta túl magát elõttem,
keresztbeállva. Én még elkerültem az ütközést de a mögöttem érkezõ, lendületbõl belém rongyolt. Kishíjján kiestem a go-kartból, ami nem igazán
szerencsés, hiszen az egyetlen dolog ami körbevesz és megvéd. 2 kör volt még a szabadedzésbõl így, nem sikerült maradandót alkotnom.
Az idõk alapján a gyengébb csoport végérõl indultam. Sikerült nem belekeverednem egy balesetbe és dobogós helyezésért hajtottam a sprint futamon.
A 4. helyen értem végül célba de adminisztrácós hiba miatt a 7. helyre soroltak. Igazából már nem is érdekelt a dolog. Össze akartam szedni a cuccaimat
és hazamenni. Ekkor kiderült, hogy a legidõsebb bátyám és családja úton vannak, hogy megnézzenek végre engem a pályán. Nem akartam csalódást okozni
nekik. A 18 körös GP futamon ismét voltak zûrök egy rosszul meg tervezett elõzés miatt ( túl szûk íven próbáltam elfordulni) én is kifaroltam de visszakapaszkodva
egészen a második helyig elhoztam az idei harmadik kupámat.
Ez a kupa csillog most nekem a legfényesebben. Nem csak azt jelenti nekem, hogy egymást követõ hosszú körökön át tudtam a leggyorsabb lenni hanem azt, hogy
képes voltam a saját félelmemet legyõzni. Az utóbbi két versenynapon igazán rám járt a rúd és megtapasztaltam milyen ha látom, hogy 60-al fognak belémcsapódni,
milyen érzés tehetelenül ülni azokban a másodpercekben. El kellett hitetnem magammal, hogy bár megtörtént párszor, megtörtént most is, de nem történik meg többé.
Még egy olyan élményben volt részem amit nem minden nap él át az ember. Egy OT-s Porsche 911 SC állt a parkoló autók között. Makulátlan, gyönyörû állapot.
Kiderült, hogy a tulaja most jött elõsször versenyezni. Egyszer élünk, ha visszautasít akkor mi van? - gondoltam. Bekéreckedtem egy próbakörre. Nem tudom leírni szépen. Akkor 5 perce szálltam ki a gokartból és borzasztóan melegem volt, de az 1-2-3 padló alatt felállt a szõr a hátamon. Érezni lehetett, hogy próbálja a bitang erõs (3.0 boxer 6, léghûtés, gyárilag 180LE-s ez úgy 210) motor tekerni a kasztnit, hogy megül a segge és kiemelkedik az orra. Indulásnál egy lehelletnyi kerékelforgás csak erõsítette az érzetet. Egy életreszóló élmény volt.
Ez a forma, felszereltség, felni csak tûzpirosban.
