Corolla Club Hungary

bubidisc írta:http://www.origo.hu/auto/20110609-megny ... oknak.html
Szerintetek mûködhet? Értelmes hozzászólásokat várok. Ne savazzatok!

Én már régóta támogatom a "carpool" ötletét. Gyakorlatban is próbálkozunk, kollégákkal igyekszünk összeegyeztetni a bejövetelt/hazamenetelt. Persze én vezetek.
A buszsávot ki kell próbálni, könnyen lehet, hogy mûködhet.

Szerintem halott ötlet. Magyarországon legalábbis.

kleingy írta:

bepi81 írta:Egy ilyen út bennem ugyanolyan izgalmat vált ki, mint, amikor régen toltam neki egyfolytában...

Én nagyon szeretek a kis fogyasztás érdekében odafigyelve vezetni (és külön öröm, amikor tankolás után vmi nekem nagyon tetszõ számot látok mint áltagfogyi), de azért nagy ritkán "megadatik" az is, hogy a Hungárián péntek este van egy kis móka, aztán még a Lágymányosi-hídon is remegek az adrenalintól.

Rájöttem valamire mostanában, (most, 1998 óta van jogsim). Ha úgy vezetek néha mint ahogy nem szoktam, olyan dolgok történhetnek velem amik nem szoktak. Ez baromira egyszerû. Ha hónapokig nyugodt stílusban autózom akkor tompulnak az érzékek és ha kedvem támadna megõrülni akkor fokozottabban veszélyeztetném magamat és a forgalom többi résztvevõjét is. Egyszerûen nem vagyok felkészülve pl. arra, hogy fékezzek a váci úton 160km/h-ról BIZTONSÁGOSAN egy váratlan helyzetben. (A ringen menne!) Ilyenkor jön(ne) az a kellemes/kellemetlen érzés, amikor az adrenalin hatásától megfeszült gerincoszlop végre elernyed és ez olyan fájdalommal jár, mintha egyenként ütögetnék samuval vissza a csigojáinkat. Mégis jó érzés, de ha ez a közúton támadna ránk, valamit rosszul csináltunk. Átléptük egy pillanatra, saját határainkat. Ezt Ne! Forgalomban legyünk felnõttek, megfontoltak, elõrelátók stb. Kis trükk, hogy mielõtt ilyen dologra készül az ember már a tudatalatti is el kezd dolgozni. Ilyenkor elkezdjük piszkálni az orrunkat (pedig sosem szoktuk) vagy szájunk szélét rágcsáljuk. Na ez az a pont ahol meg kell nagyon gondolni! Nem éri meg!

Nálad a pont. Nagyon ritkán csinálok ilyesmit szerencsére és ez mindig piros lámpától hülyegyerek módban való gyorsulást jelent. (Tehát nem azt, hogy 120-szal megyek át a városon). Aztán persze konstans 60-nal csorgok hazáig.

Nekem 1999. április 7-e óta van jogsim.
Anno, abszolút bennem volt a haladhatnék, imádtam 120-130-cal menni közúton, elõzni, 6000-ig pörgetni az akkor még 1,4 SE (82LE) benzines F Astránkat, nem érdekelt a fogyasztás, mert nem az én pénztárcám finanszírozta, bár ennek ellenére nem volt elszállva a fogyija a kocsinak (7L).

Aztán, ahogy teltek múltak az évek egymás után, és megúsztam bizonyos utólag visszagondolva "hajszál híjja volt" eseteket, egyszer csak beborultam az árokba (bár ezesetben az ún. black ice jelenség volt a lúdas, pont nem száguldoztam, kb 80-nál csúsztam meg). Ez intõ jel volt... lehetett volna.
Aztán 3-4 éves jogsival elütöttem egy biciklist Gyulán, szerencsére neki (így nekem sem!) lett semmi baja, matt részeg volt, 1,6% (igen, egyegész hattizedes!!!) volt a véralkohol szintje, amikor dél után pár perccel elütöttem. Akkor ébredt fel az elõzõ esti tivornyából, és nem tûnt fel neki, hogy jövök, ráadásul, és, amiért én voltam a hibás, gyorshajtva (50 -> 70km/h a mûszaki szakértõ szerint, a valóságban legalább 85-öt mutatott az óra). Elcsaptam, ráesett a motorháztetõre, majd bekönyökölte a szélvédõt és lefejelte a szélvédõkeret felsõ részét középen, majd, miután rántottam a kormányt közben és letértünk a padkára, Õ oda esett le - szerencsére puha füves volt -. Na, ez volt az az eset, amikor tudatosan visszavettem az ökörködésbõl. Nem hiányzik sem a börtön, sem az élethosszig tartó lelkiismeret furdalás...
Erre már csak egy apró nüansz, hogy már 3 éve magam tartok fenn egy autót, amin igenis sokat lehet spórolni, a fogyasztással szinte a legtöbbet. A különbséget inkább ráköltöm majd a születendõ fiamra.

És még valami: a legdurvább, amire csak manapság, a babát várva jöttem rá, hogy a "hülyegyerek" korszakomban bár nem okoztam tragédiát, de ez csak a szerencsének tudható be. Most mi van? Sétálunk az asszonnyal a városban a járdán és egy zebrán szabályosan átkelés közben meglátom a messziségben (100m), hogy egy Mégane CC mint a meszes jön felénk és egyértelmûen halljuk, hogy gyorsít, holott az 5(!) sávos út felénél sem tartunk... A feleségem a terhessége 7. hónapjában van. Ha meglátom azt a f.szfejt legközelebb, kirángatom a fostalicskájából és megcserélem a s.ggét az arcával...

Szóval, a felelõsségrõl és a felelõsség tudatról csak ennyit...

1,6százalék véralkohol szint? Ez biztos? 5 ezrelék felett nem sokan élik túl... ez pedig a háromszorosa, egy elefánt is belehalna. Azzal a földön feküdni is nagy kihívás, nem hogy biciklizni. Egyébként egyetértek azzal amit írtok, nekem nincs sok ideje jogosítványom, de én most sem vezetek egyáltalán száguldozva. Nem éri meg a kockáztatot, na meg a traffipaxok árát...

horvatht írta:1,6százalék véralkohol szint? Ez biztos? 5 ezrelék felett nem sokan élik túl... ez pedig a háromszorosa, egy elefánt is belehalna. Azzal a földön feküdni is nagy kihívás, nem hogy biciklizni. Egyébként egyetértek azzal amit írtok, nekem nincs sok ideje jogosítványom, de én most sem vezetek egyáltalán száguldozva. Nem éri meg a kockáztatot, na meg a traffipaxok árát...

Júú, bocsi, kösz, hogy szóltál, persze, hogy ezrelék...
Mondjuk fél napot a buli után átaludt a srác és mégy így is 1,6 ezrelék volt benne... kissé elázott...

Ugye a dolgos napjaimat futárkodással töltöm, céges robogóval. Nagyjából ismerem a várost, mit-hogy-hol-merre.
Szokás szerint mennék a címre, egy valójában teljesen hétköznapi úton. Belváros, egy nagyobb forgalmú út, a jobbról becsatlakozó utak viszont zsákutcák. Emiatt a nagy forgalmú útról nem is szokták megadni a jobb kezet. Én rutinosan közeledek a zsákutcából, kanyarodnék is ki, de egy taxis olyan lendülettel jött, hogy idõm nem volt felfogni...
Két kanyarral odébb mellé tudtam gurulni, lehúzott ablaknál bekérdezek:
- Jobbkéz, vagy valami?
- Tudom de ha mégegyszer megszólalsz beverem a pofád, öregem!

Mondta ezt nekem egy 60 év körüli dagadt szar egy kombi Mercibõl, mellette egy utassal.

---

Egy másik este, fél 12 felé megyek hazafelé, már a saját motorommal. Még hideg volt, nem húztam neki, direkt lejjebb is mentem az útról, ami viszont már egy bicikli sáv volt. Közeledek a Szabadság-hídhoz, ott a biciklis sáv felmegy a híd járdára. De motorral én miért mennék oda, ugye.......
Szépen, nyugisaaan, húzódok beljebb, mire egy taxis nagy dudálással elhúz.
A híd túl oldalán utolértem, megkérdezem, mégis mi a f@szom van?!
- Nem ott folytatódott az út ahol mentél!
Közben zöld lett, õ elment, én meg csak gondolkozok, hogy most mire érti. Aztán rájöttem... Õ szerinte motorral folytatnom kellett volna az utamat a híd járdáján.
Normális az ilyen?


Nem vagyok kötözködõ, de az a baj, hogy egyre idiótább emberek vannak. Még akkor is nekik áll feljebb, ha õk a hibásak. Mostmár megelégeltem...

Nem érdemes kérdõre vonni a másikat. Örülj, hogy ha túléled félig-meddig puhatestûként a napodat. Nem fog senki bocsánatot kérni mert hibázott. Ezekben a helyzetekben a hibás és a vétlen is feszült. Lehet, hogy benned látta a sokadik balféket, aki csak azért van, hogy Õt idegesítse. Nem fog huss, megváltozni a véleménye egy perc alatt. Ez azért is van, mert az emberek álarcok, (fémdobozok) mögé bújnak a közlekedésben és bizony az anonimitást arra is felhasználják, hogy kieresszék rejtett, önzõbb, "gonoszabb" énjüket. Hidd el ha rá kéne mindenkinek írnia a kocsijára, hogy kicsoda Õ, hol lehet elérni stb. (nem céges adatokra gondolok hanem személyesre) normálisabban közlekednének és elõzékenyebben vezetnének. Amíg nem gondolják, hogy bárki számon kéri majd rajtuk, hogy miért nem úgy vezettek, viselkedtek ahogy kellett volna, addig maradni fog az álarc és ez a viselkedés. Én pl. vállalom ahogy vezetek és sosem érzem, hogy ha ismerõsök kollégák látnák, hogy, hogy megyek a városban magyarázkodnom kéne. ( Frool csönd legyen! )

Még a végére se értem a postodnak már fogalmaztam magamban a választ, erre odabököd a végére a napi parancsot .
Na mindegy akkor is:
-emlékszem te is mentél már közlekedõ partnerünk után tovább képzést nyújtani
-ha te kiírod a neved és mobilszámod a kocsid hátuljára, és bemutatod még 5 db követõdet akkor a hatodik én leszek .

NO KOMMENT!

bubidisc írta:NO KOMMENT!

Hát igen, kétszer három sávos úton, vezetés közben fotózgatni valóban no comment!

Héééé! Azt nem tudhatod, hogy ki fotózta és hogyan.
Mellettem ült egy profi fotós!

bubidisc írta:NO KOMMENT!

Nah gyönyörû ez a legújabb divat... múlthéten olvastam egy cikket, ahol az orosz fiatalok hasonlókat mûvelnek a metró hátulján.
Mi lesz itt ha ezek felnõnek...

Azt Én is néztem, meg a vonatok tetején stb.
Plusz a másik a deszkázás! Minden tetején vízszintesen megmerevedve egy fotót. A párkányon is akarták, annyira nem jött össze.

Az a baj, hogy a média felelõtlenül benyomja a hírekbe, azért az egyetlen keresett és nézett cikkért, pedig ennél jobb reklám nem kell neki. Aki nem tudott róla, az most már igen és hülyébõl meg van sok. Lásd a képeken. Még talán ez a legkevésbé veszélyes.
A vonatok tetején is haltak meg. alagút tetejébe csapódtak, agyonvágta õket az áram...