Nekem 1999. április 7-e óta van jogsim.
Anno, abszolút bennem volt a haladhatnék, imádtam 120-130-cal menni közúton, elõzni, 6000-ig pörgetni az akkor még 1,4 SE (82LE) benzines F Astránkat, nem érdekelt a fogyasztás, mert nem az én pénztárcám finanszírozta, bár ennek ellenére nem volt elszállva a fogyija a kocsinak (7L).
Aztán, ahogy teltek múltak az évek egymás után, és megúsztam bizonyos utólag visszagondolva "hajszál híjja volt" eseteket, egyszer csak beborultam az árokba (bár ezesetben az ún. black ice jelenség volt a lúdas, pont nem száguldoztam, kb 80-nál csúsztam meg). Ez intõ jel volt... lehetett volna.
Aztán 3-4 éves jogsival elütöttem egy biciklist Gyulán, szerencsére neki (így nekem sem!) lett semmi baja, matt részeg volt, 1,6% (igen, egyegész hattizedes!!!) volt a véralkohol szintje, amikor dél után pár perccel elütöttem. Akkor ébredt fel az elõzõ esti tivornyából, és nem tûnt fel neki, hogy jövök, ráadásul, és, amiért én voltam a hibás, gyorshajtva (50 -> 70km/h a mûszaki szakértõ szerint, a valóságban legalább 85-öt mutatott az óra). Elcsaptam, ráesett a motorháztetõre, majd bekönyökölte a szélvédõt és lefejelte a szélvédõkeret felsõ részét középen, majd, miután rántottam a kormányt közben és letértünk a padkára, Õ oda esett le - szerencsére puha füves volt -. Na, ez volt az az eset, amikor tudatosan visszavettem az ökörködésbõl. Nem hiányzik sem a börtön, sem az élethosszig tartó lelkiismeret furdalás...
Erre már csak egy apró nüansz, hogy már 3 éve magam tartok fenn egy autót, amin igenis sokat lehet spórolni, a fogyasztással szinte a legtöbbet. A különbséget inkább ráköltöm majd a születendõ fiamra.
És még valami: a legdurvább, amire csak manapság, a babát várva jöttem rá, hogy a "hülyegyerek" korszakomban bár nem okoztam tragédiát, de ez csak a szerencsének tudható be. Most mi van? Sétálunk az asszonnyal a városban a járdán és egy zebrán szabályosan átkelés közben meglátom a messziségben (100m), hogy egy Mégane CC mint a meszes jön felénk és egyértelmûen halljuk, hogy gyorsít, holott az 5(!) sávos út felénél sem tartunk...

A feleségem a terhessége 7. hónapjában van. Ha meglátom azt a f.szfejt legközelebb, kirángatom a fostalicskájából és megcserélem a s.ggét az arcával...
Szóval, a felelõsségrõl és a felelõsség tudatról csak ennyit...