Kezdeném is a sort, amely a ti bejegyzéseitekkel folytatva remélem igen hosszúra kerekedik majd:
Kedves CCH Tagok, Kedves Barátaim!
Engedjétek meg, hogy az alábbiakban, most nem a megszokott "mindig diplomatikus és kimért Pacsker" beszéljen belőlem, hanem lehessek teljesen őszinte és megoszthassam veletek az érzelmeim egy részét is.
Járműves vonatkozású megszállottságom 2 fő részre osztható:
- Átlagos megszállottság, hasonlóan többetekhez: Igen sokrétű... Nem csak a gépek csodálása és használata okoz örömöt, szeretem a mélyre ható műszaki részleteket, a típustörténelmet, az alkotás szellemét, a különlegességek után történő kutatást, a járműveim karbantartása, építése, szépítése "az odavezető út" ugyancsak boldogsággal tölt el. Ezen felül kiemelve a gyorsasági szakágat, rajongok több versenysportért, imádom a járművek fotózását, a korabeli autohifiket, gyűjtöm a relikviákat, brosurákat...
Legyen ez a "hobbi".
- A másik maga a járművekkel kapcsolatos közösség építés. Ez már jóval kevesebb autótechnikával kapcsolatos szakmai dolgot és járműb@zériát igényel még ha elsőre paradoxonnak is tűnik. Tapasztalataim alapján eszméletlen kevés ember rendelkezik olyan kompetenciákkal, amellyekkel az embereket sikeresen lehet közel hozni egymáshoz és hosszú távon fenntartani az érdkelődésüket. Úgy meg "pláne", ha ehhez nem társul (főként anyagi) haszon, így a mai társadalmi igények és reakciók korában pedig maga a rózsaszín holló az ilyen személy, aki kitartóan tesz valami közösségi célért.
Nálam ez úgy indult, hogy szeretek adni és alkotni. Mindig is azt vallottam, hogy a hobbinkat másokkal megosztva érdemes gyakorolni, hisz egy sorstárs kritikája, elismerése nélkül nem lesz teljes az élmény. Az pedig, hogyha sikerül elérni valami maradandót, valami olyat, ami aktív, ami él, az igazán nagy bolgosággal tölt el. Akkor megéri az erőfeszítéseket!
Ez pedig legyen az "elhivatottság".
A CCH első 9-10 évében szinte kivétel nélkül úgy volt, hogy a járműves vonatkozású
hobbim és
elhivatottságom egyaránt örömöt okozott nekem. Az autóim szépültek, gyarapodtak, a Corolla Club pedig csodásabbnál-csodásabb találkozókat élt meg, miközben az események közti aktivitás is figyelemre méltó volt. Fórumunk a Facebook korában úgy pörgött még 2016-ban is, hogy öröm volt nézni...
Mára ez a boldogság már nem mondható el. A CCH iránti elhivatottságom rengeteg szomorúságot okoz nekem és a korábbi emlékeken kívül szinte semmi örömöt nem nyújt már.
Tetézi mindezt az, hogy félretéve a magánéletet, még a fentebb jelzett másik örömforrástól, a
hobbimtól is rengeteg időt és energiát vesz el.
Érdekes, igaz? Hogy romolhatott el minden pár év alatt?
El is jutottunk az "utoljára megszervezésre kerülő CCH találkozó" okáig.
Nem voltak hiú ábrándjaim. Tudtam, hogyha egy olyan közösségbe szeretnék fektetni, amelyre büszke is lehetek, ahhoz bizony RENGETEG időre, energiára és egy kis pénzre is szükség lesz. 2006-ban, amikor megfordult a fejemben a klub alapításának ötlete, tudtam, hogy komplex dolog és nagy feladat lesz, de fiatal, "bolond" fejjel, egyetemistaként, bátran nekivágtam. Már akkor igen erős volt az értékrendem, tudtam, hogyha valamibe belekezdek, akkor azt rendesen, kitartóan is fogom csinálni.
Tisztában voltam azzal, hogy a belefektetett energia és a pozitív visszacsatolások mérlege sosem lesz egyensúlyban. Ahogy telt múlt az idő, megalakítottuk a vezetőséget és mindig azt mondtam a srácoknak, hogyha az erőfeszítések ~15%-át valamilyen úton-módon visszakapjuk, akkor már megéri csinálni, még ha elsőre nevetségesnek is tűnik az arány. Még ezen belül sem kell ömlengő köszönetnyilvánításokra, vagy hatalmas pénzadományokra gondolni, csupán 1-2 apróságra, ami a vezetőség szerint persze természetes kellene, hogy legyen, de a gyakorlatban a többségnek mégsem az. Egy-egy rövid beszámoló az adott találkozót követően, pár megosztott kép, végig kísérni egy sikeres szakmai segítségnyújtást, látni pár lelkes újoncot, mosolygós arcot... Ezek már elegek is voltak a boldogságunkhoz. Boldogságunkhoz? Ahhoz, hogy fizetés nélkül, áldozatokkal folytassuk azt a háttérmunkát, amiből egy átlagos tag semmit sem lát, csupán annyit tapasztal, hogy szebbek, tartalmasabbak az elérhető online felületek és évi minimum 8-10db kisebb és nagyobb találkozóra tud jelentkezni. (Nem szeretnélek most titeket fárasztani azzal, hogy milyen feladatokból áll egy klub vezetése, de ha többen is kíváncsiak vagytok, szerintem örömmel megosztjuk veletek.)
Nos ez a 15%-os "feedback" hányad az utóbbi időben 0,1%-ra csökkent a befektetett 100%-hoz képest. Nem mostanra.. Személyes véleményem szerint az utóbbi 1-2 évben drasztikusan efelé tendálunk. Ez pedig nem jó. Nagyon nem...
Ugye nem csoda, ha vezető társaim motivációja, így belefektetett munkája is csökken?!...
Tavaly novemberben összehívtam egy rendkívüli vezetőségi ülést, amely során azt tárgyaltuk meg, hogy hogyan tovább. Egyetértettünk abban, hogy KELL a folytatás, így közös ötleteléssel kitaláltunk pár olyan módszert, amivel újra visszatérhet a CCH a régi kerékvágásába. Új találkozó rend, Facebook felület érdekes tartalommal történő gazdagítása, fórum aktivitás növelése...
Aztán eljött a 2019-es Szülinapi Gokartozás szervező témája. 1 hónap alatt a vezető tagokon kívül KÉT ember jelezte részvételi szándékát.
Egy olyan eseményről volt szó, amin még pár évvel ezelőtt 70db körüli résztvevő volt jelen. Természetesen vissza is mondtuk az ünneplést.
Facebook csoportunk "általános bejegyzéseivel" persze pörgött, a klubos vonatkozásúakra továbbra is elenyésző volt az érdeklődés, fórumunk aktivitása tovább csökkent.
Elérkezett az idő feltennem a kérdést:
MINEK?
Minek tovább folytatni?
Ismét szorgalmaztam egy vezetőségi ülést. 2019 március 21-én összeült a CCH vezetősége és átbeszéltük a jelenlegi helyzetet. Az érzelmeket most hagyjuk..
Igazándiból ez az egész annyi csalódást és szomorúságot okoz nekem már jó ideje, hogy szerettem volna lezárni. Csinálni egy utolsó emlékezetes találkozót és megszűntetni a CCH-t úgy, hogy online felületeink a vég közlése mellett megmaradhassanak emlékül, segítségül a jövőben. Többszöri nekifutásra végül a vezetőség máshogy döntött, ahogyan azt a nyitó hozzászólásban olvashatjátok. Tisztelem az álláspontjukat!
Hogy mi ennek a Corolla tulajdonosok irányából érkező közönbösségnek (annak ellenére, hogy önszántukból szeretnének közösségünkhöz tartozni..), a személyes összejövetelek iránti érdektelenségnek, a több, mint 10 éven át kitartó, ~100 főből álló kemény mag lassú szétbomlásának az oka?
A MAI TÁRSADALOM ROHAMOS, EGYÉRTELMŰEN NEGATÍV IRÁNYÚ VÁLTOZÁSA
Ez nem a CCH-ról szól... Mi ugyanazt, sőt többet nyújtottunk, mint 5-10 évvel ezelőtt. Ez a változás az élet számos terén tapasztalható, mint ahogyan azt érzitek a bőrötökön ti is.
A vezetőség is egyhangúan egyet értett az okban.
Félelmetes látni, hogy milyen gyorsasággal megy végbe ez a változás...
13 évvel ezelőtt a személyes összejöveteleket vettem a Corolla Club alapjául, majd később a vezetőség is erre épített. Nincs virtuális félreértés, nincs arctalan keménykedés, trollkodás. Nagyon is volt rá igény! Valódi kapcsolatokat alakíthattunk ki és nem utolsó sorban a saját érzékszerveinkkel, "élőben" tapasztalhattuk meg egymás autójának illatát, színét, szagát, vezetési élményét illetve nézhettünk a szimpatikus márkatárs szemébe és szoríthattuk meg a kézfejét. Ez működött. Működött még a nem oly távoli múltban, 2015-ben is, ahol éppen 7 Nagy CCH találkozó ÉS 12db kisebb minitali/egyéb közös esemény volt megrendezve, sőt még 2015 után is amikor ugyancsak számos találkozón volt érdemi részvételi látszám. Mára úgy néz ki, nincs már a CCH találkozókra szükség, online világunkban teljesen elmúlt a személyes találkozók varázsa..
- Az utóbbi jó pár eseményünk "Beszéljünk róla" témáiban csak a vezetőség írt élménybeszámolót.
Már egy több napos találkozót követően egy "lájkra" sem veszitek a "fáradtságot", nem hogy feltöltsétek a képeiteket, videóitokat. Azt mondjátok nincs rá időtök, a média megosztás meg nehéz...
10 éve több galériát osztottak meg tagjaink egymással, mint ma, pedig akkor nem volt okostelefon, meg Google Photos, meg különféle felhők. Akkoriban a klubtagok elhozták a fényképezőgépüket és vettek a napból összesen 5 perc fáradtságot, hogy lőjjenek pár képet, hogy aztán másnak és maguknak emlékül szolgáljanak. Ma? Ma már nehéz...
Pedig, ha kicsit belegondolnátok az új érdeklődők mit néznek meg először?: "Milyen ez a közösség? Hogy érzik a tagok magukat? Milyenek a képek és videók?"...
Had említsem meg most azt is, hogy pl. egy-egy tavaszi találkozót követően a vezetőség szinte azt sem tudja ki volt jelen, hányan voltunk, mi történt. Nem csak a találkozók közt munkálkodunk a háttérben, hanem egy találkozón is rengeteget dolgozunk, hogy sikeresen lebonyolíthassuk az eseményt. Ha éppen a tavaszi taliknál járunk...: játszatjuk a CorOlimpia versenyszámokon résztvevőket, javítjuk a kvízt, koordináljuk az embereket és autókat, beszélünk a hatóságokkal, a területgazdákkal vagy éppen a horgászegyesülettel, készítjük össze az aktuális, névre szóló nyereményeket, kínáljuk a relikviákat... Elrepül a nap úgy, hogy többetek kezét sem tudtuk megrázni, nem, hogy járműveket mustrálva bandáztunk volna veletek. Ilyenkor nekünk is az élménybeszámolóitok és média anyagaitok lennének azok, amin látjuk mi is történt, hogy éreztétek magatokat, jövőre mit csináljunk másképp. De nincs. Nem tisztelitek meg egymást már ezzel sem.
Manapság milyen további morál jellemzi az átlag CCH felhasználót?:
- Túrod a jófogást az autódhoz szükséges alkatrészek, kiegészítők miatt? Corolla típusra keresel. Szembe jön veled csomó olyasvalami, ami neked nem kell/nem jó, de másnak segíthet. Megosztod, hogy segíts klubtársadon? Ááá már régóta nem. Pedig... fordított esetben biztos, hogy hozzájutottál már olcsó/ritka alkatrészhez, autóhoz, amit a fórumon találtál.
- Bemutatkozás, köszönés, helyesírás, külalak nélkül odavakkantassz, hogy KELL x és y az autódhoz. Sokszor még azt sem tudod megnevezni, hogy milyen típusod van, csak azt, hogy Corolla, netán "korola" (kasznivariáns, felszereltség, gyártási év, motortípus... nélkül), de van még olyan (jellemzően vezető vagy kemény mag maradék), aki nem ítél el elsőre és segíteni szeretne. (Pedig hidd el a hatszázadik pofon után már kevésbé motivált az ember..). Mindegy, válaszol, gyorstalpal, elmondja tapasztalatait, linkel, útbaigazít, telefonszámot ad, képet oszt meg. Te megköszönöd? Áááá Hova gondolunk? Rosszabb esetben még ki is oktatod a válaszadót, hogy az nem úgy van. De hát akkor minek is kérdeztél?..
- Nagyobb szerelés előtt állsz, így természetes, hogy SOS követelőzöl, de ha kicsit mélyre hatóbb vagy (mert a saját pénztárcádról van szó), akkor átpörgeted a fórum rád vonatkozó információ cunamiját. Siker, megtaláltad!, a korábbi felhasználók a jó minőségű utángyártott márkákkal, a csináld magad praktikákkal, a jó alkatrész beszerzési forrásokkal, kedvezményekkel spóroltak neked rengeteg pénzt és szívást és sikeresen abszolváltad a karbantartást. A szerelés közben te vagy a szerelőd rájött egy érdekes dologra, amire érdemes odafigyelni. Megosztod a közösség többi tagjával, hogy nekik is megkönnyítsd a dolgukat, ha már elvégre rajtad is segítettek? Hogyne.. Mit is képzelünk? Maximum osztod az itt megtanult igét, mintha az a te szerzeményed lenne.
- Ott a Facebook.. Megkérdezed milyen olaj kell az autódba. Visszaolvasni, keresni természetesen "nincs időd"
, pedig 2 bejegyzéssel lejjebb pont ezt tárgyalták ki, immáron harminchétezredszerre. Bocs! harminchétezeregyedszerre. Nem baj... Lesz olyan, aki ilyen-olyan hallomásból szerzett információk alapján, jellemzően maga fényezése érdekében ismét le fogja írni mit tegyél bele, függetlenül attól ráfizetsz-e a későbbiekben vagy sem. Aki finoman jelzi neked, hogy a fórumon külön téma van erről, a jó minőségű utángyártott márkákról, amelyet köztiszteletben álló szakemberek sok-sok éves tapasztalataik alapján véleményeztek, vagy éppen olvasd el a délelőtti, 2 bejegyzéssel korábbi beszélgetést, azokra nyilván rátámadsz, kritizálsz és neked áll feljebb.
- A Facebook rögzített bejegyzéseket, a vezetőség kéréseit, a szabályokat elolvasod? DEHOGY! Neked arra ugyancsak "nincs időd". De csatlakozni AKARSZ, mert így meglesz a hétszázharmincadik csoport tagságod, netán ki akarod használni a kedvezményeket, vagy éppen AZONNAL, SOS kérdésed van, amit muszáj 1 percen belül megválaszolni, hisz 2 hét múlva el szeretnéd vinni az autódat a szervizbe.. Aztán alkalmanként (mert SPAM-elni véletlenül sem szeretnénk) felkerül 1-1, szépen megírt, képekkel tarkított, kulturált bejegyzés a közösségről. Egy találkozó meghirdetése, egy érdekes beszámoló a fórumról, egy helyi színvonal növelésre irányuló online kvíz. Tudod, valami olyasmi, amiért létrejött a Facebook csoport, de te a rögzített bejegyzésben úgysem olvastad el. Reagálsz rá? Egy legutolsó trollkodásra is tízsszer, százszor nagyobb az érdeklődés, mint egy egy CCH-s bejegyzésre... Mivel lehet nekünk elérni mégis valamennyi minimális aktivitást? Ha nem egy ízelítőt és egy szervező témára való utalást rakunk be a közelgő találkozóról (hisz akkor igaz csak 1 kattintás, de mégis le kell térned a kék könyvről, avagy a Zinternetről), hanem egy Facebook eseményt hozunk létre. Akkor már elérhető a komoly aktivitás (3000 fős csoport létszámának akár 2-4%-a!!
) és rápöttyölsz az "OTT LESZEK"-re, mintha kötelező lenne. Persze ettől függetlenül nem tudjuk hanyad magaddal érkezel, milyen autód van, milyen ételt eszel, hány éjszakát alszol ott, milyen programokon veszel részt, DE te ott leszel! Tervezni így nem tudunk, de nem is kell, mert már többször beletört a bicskánk. A z "ott leszekkel" persze el sem olvastad a találkozó részleteit, valójában eszed ágában nem volt eljönni és se szó se beszéd, nem jelensz meg az eseményen. Akkor ki jött el? Aki a fórumon vagy ott is jelentkezett. Pedig az a felület egy őskövület, amit már számtalanszor a szemünkre hánytatok..
- Facebook csoport tag vagy. Napi számos bejegyzést/hozzászólást pötyögsz, - erre van időd - királyi többesben írsz, gyakorlatilag CCH nevében üdvözlöd, irányítod, kritizálod a többi tagot, pedig KI VAGY TE?! Részt vettél egy találkozónkon is? Regisztráltál elsődleges online felületünkön? Tudod a gyakorlatban mi is a Corolla Club Hungary? Dehogy.. Te egy csevegő csoportban, sokszor tévesen, néha anyagi kárt is okozva osztod másoknak az észt, élteted a konfliktusokat, vagy csak éppen ünnepelteted magad, pedig még csak klubtag sem vagy. Persze olykor meg-meg osztasz egy képet az autódról (néha már zavaróan sokat), néha még egy-egy értékes bejegyzés is becsúszik, de, ha az "érdekes" hangvételű/tartalmú megnyilvánulásaidhoz diplomatikusan, KÉRÉSKÉNT, moderálás céllal hozzászól egy klubvezető, simán elküldöd melegebb égtájakra, mert fogalmad sincs, hogy ki ő, hisz nincs a neve mellett éppen egy moderátor/adminisztrátor ikon.
- ...
Folytassam? Ugye, hogy felesleges...
/Most azt kell mondanom ne vegye magára, akire nem vonatkozik, csak erre te azonnal ebbe a szűk körbe képzeled magad és az esetlegesen beinduló fogaskerekek oldják is a kapcsolatot. Pedig... valójában aki azt hiszi, ez nem az ő inge, azok fele is részben vagy egészben a fenti példák szerinti aktivitást mutatja./
Sarkítottam, általánosítottam, túloztam? Lehet, sőt biztos, de így talán pár embernél jobban célt ért. (Persze tisztában vagyok azzal, hogy akinek szól, azok 90%-a el sem olvassa ezt a bejegyzést). Hátha mutat azért valakinek görbe tükröt..
Pedig valójában mi is kellene, hogy legyen a KÖZÖSSÉG?
Benne van a szóban: "közös"... Egy olyan csapatot szerettünk volna a jövőben is, akik viszont segítik azonos hobbival, járművel rendelkező embertársaikat. Azon kívül, hogy eltöltenek együtt pár napot az évben, ahol igazán jól érzik magukat, a találkozók közt online és személyesen is segítik egymást. Tapasztalatokkal, tanácsokkal, lehetőségekkel, információval... TE is, én is. Érted?
Ezzel szemben mit mutatott a gyaorlatban az utóbbi jó pár év?
A CCH Vezetősége egy szolgáltató szerepet töltött be. Az év 365 napjában LEGYEN rendelkezésre állás, szakmai segítségnyújtások, AZONNALI válaszok, érdekes tartalmak, kedvezmények... ÉS! Olyan RENDEZVÉNYEK, ahol az ugráló vártól, az újraaszfaltozott utakon és a különböző egyedi relikviákon át az 5 csillagos szállodáig minden elérhető. (Természetesen mindezt ingyen, vagy valami jelképes összegért). Manapság már annyira magas az ingerküszöbe mindenkinek, hogy azt hiszi nekünk is rendezvényeket kell csináljunk, ahol megtiszteltetve érezhetjük magunkat, ha látogatását teszi. Pedig nem. Mi csak találkozókat szerettünk volna.., tudjátok, hogy a személyes kapcsolatok továbbra is kiemelt szerepet kaphassanak. Nem volt elég a szép természet, a bográcsozás, a szép autók és a jó társaság, de a végén már az innovatív, egyedi programok sem, mint a Girbe-Gurba Kalandtúra, a CorOlimpia vagy éppen a Rolla Rutin.
Az, hogy azt mondd, neked van kapcsolatod a tojtoj WC bérléshez, tudsz olcsón matricát gyártatni, ismersz a környéken egy jó szálláslehetőséget, netán informatikai területen dolgozol, tudsz-e segíteni PHPBB fórumban, már jó ideje fel sem merült. Ha nagyon ínycsiklandó eseményt szerveztünk, odadugtad az orrod, majd hazamentél. Ha már úgyse jelentkeztél, minek is írnál beszámolót, meg hát inkább betolsz valami sorozatot a Netflix-ről, mert arra van időd. Tényleg könyörögjünk tovább azért, hogy kinyalhassuk a popsidat? (költői..
)
Nos.. A fenti dolgok miatt úgy döntöttünk, a visszacsatolások és a tagok közösségként történő működésének hiányában nem fogunk a jövőben szolgáltatni, így nem fogunk több találkozót szervezni.
Egy megadott értékrend szerint csináltuk, adtunk és alkottunk, de a jövőben úgy érezzük már nincs ennek keletje. Nem értünk egyet a társadalom jelenlegi változásával, de azzal is tisztában vagyunk, hogy nem tudunk az árral szemben úszni, így a CCH fecske, akármennyire is erőlködik, nem fog nyarat csinálni. Sokáig sikeresen tudtuk tartogani a mai világ egyik olyan ritka "béke, értelem és bizalom" szigetét, ahol az azonos, típusú, sokszor különleges járművek mellett olyan tulajdonosokkal és családjukkal találkozhattatok, akik szinte azonnal barátként fogadtak titeket és még azon sem kellett aggódni, hogy a nyitott autótokban ott maradt-e a műszerfalon a pénztárcátok.
Már nem megy...
Saját véleményem, miszerint nem szeretnék CSAK AZÉRT dolgozni, hogy "legyen" és emiatt az új kritikán aluli "igényekhez" megfelelően szolgáltatni. Szerintem szebb és bölcsebb is emelt fővel abbahagyni.
Szomorúak vagyunk, mert nem azért nem lesz több találkozó, mert nem bírjuk vagy éppen nincs kedvünk csinálni. Tele vagyunk tervekkel, működtetnénk tovább ezt a motort, de MINEK?! A sok pofon miatt szépen lassan elfogy a motiváció..
Személyes véleményem szerint a mai társadalom fő mozgató elemei a mértéktelen lustaság és az egyénközpontúság.
Azt mondja a túlnyomó többség semmire sincs ideje, miközben már értelmezni sem tudja a "mindenkinek arra van ideje, amire akarja" mondást. Olvasni, helyesírni nem menő, egy kattintásnál többel elérni valamit már felháborító. Persze, ha konfliktus van, akkor annak táplálására, szítására, vagy csak szimplán trollkodásra bármennyi erőforrás akad... akár éjszakába nyúlóan is.
ÉN, csak ÉN számítok. Barátok? Mit barátok.. Család? Semmi se számít, ha az ÉN érdekem előtt áll. Valósítsuk meg önmagunkat - bármi áron - és természetesen mindenki csak ÉRTEM éljen, ENGEM szolgáljon. MOSTAZONNAL! A populizmus az persze velejárója mindennek..
Ígérgetések, erős kritikák, véleménynyilvánítások tobzódnak, persze csak addig, ameddig nem kell érte az asztalra letenni valamit. Az irígység, a rosszindulat soha nem látott mértékeket öltenek...
Azok a nem is olyan régen alapvető erénynek számító tulajdonságok, mint a figyelmesség, az önzetlenség, a köszönetnyilvánítás, az egymás iránti tisztelet, vagy éppen az időpontra történő érkezés már sajnos erősen kihaló félben jár.
Nem tudok mindezzel azonosulni és nem is akarok! Önkéntes rendőrködni nem fogok, de talán megértitek, ha a jövőben már nem fordítom az energiáim jelentős részét ilyen emberekre. (Tényleg tisztelet a kivételnek!)
Közel 13 év, gyakorlatilag mindennapi CCH tevékenységgel megtöltve rengeteg idő. Rengeteg... Sajnálom, hogy mostantól nem lesz az életem része. Főleg úgy, hogy számos tervem/tervünk volt a közeli és távoli jövőben.
Tisztában vagyok azzal, hogy számos hibával és nagy ego-val rendelkezem és biztos egy-két dolgot rosszul is látok (kérlek nézzétek el nekem), de összességében hiszem, hogy társadalmilag is jót tettünk a CCH működésével és ezért szomorít el, hogy nem lehetnek már olyan találkozóink, mint régen.
Tudom elég szomorú volt eddig ez a bejegyzés, de kikívánkozott és ugye mikor máskor, ha nem most?!
Remélem így tökéletesen körvonalazódott bennetek, hogy mi a döntésünk oka.
Itt hagyom elgondolkodtatásként, hogy vajon szerintetek van-e párhuzam a jelen helyzet és a fórumunk ellenállásának elmúlása, így a Facebook CCH online térhódítása közt?..
No! De vége legyen az elszomorító mondatoknak!
Ez a rengeteg idő szinte csak a végén váltott ki negatív érzelmeket.
Ahogy a téma elején kértük.
EMLÉKEZZÜNK A JÓRA, hiszen ez dominált az idő túlnyomó részében!!!
Számomra mi is az igazán kedves?
A klubot alapvetően nagy sikerként könyvelem el. Igazán büszke vagyok, amikor az jut eszembe, hogy fórumunk 2007 februárjában indult és áprilisban már 18 autóból álló konvoj ment el
az első "Királyrétre". Már a kezdetektől tobzódtak a találkozók, eszméletlen nagy volt az események közti fórumos kommunikáció is. A görbe csak tört az egekbe és ezt követően hamarosan jöttek is a visszajelzések egyéb autós klubok tagjaitól: "Ez a legjobb", "Így is lehet?", "De kár, hogy még nincs Corollám"...
Ugyancsak a kezdetekkor hasított belém a vágy egy beszerzendő 2. Corollát illetően. Nemethaky autójának formavilága az első találkozáskor beleégett az agyamba. Hosszas évek alatt, igen komoly kutatómunkával és CCH-s lelkesítéssel sikerült hozzájutnom az autók tekintetében vett zsáneremhez! Szerelem volt 2009-ben és ma is.
Sok dolgot elindított bennem:
Ne feledkezzünk meg a klub első autójáról a "piros" E9-ről sem. Micsoda projekt, micsoda emlékek. Bejártam vele számos országot, a találkozók alapértelmezett résztvevője. A klubban szerzett ismerettségeim indították el bennem a különlegessé tételét. Büszke vagyok rá és arra is, hogy a mai napig becses kiállással, napi használatban szolgál!
Ott az E1, amire valószínűleg a klub nélkül rá se néztem volna nagyon és a több meglévő, illetve ex autóm, ami ugyancsak segített a hobbimban örömöt okozni...
No de visszatérve a klubos dolgokra. Büszke vagyok a megszerkesztett logókra, molinókra, tablóra, a fotós mellényekre, a CCH-s esemény térképre, a kis Találkozó Részvételi Kártya gyűjteményre, a klubos logózott relikviákra, az éves összefoglaló videókra, a CCH nagy filmre, a Corolla történelmi kreálmányaimra............ Rengeteget szerkesztettem éjszakákba nyúlóan a gép előtt és jó látni, hogy közülük számos kézzel fogható tárgy is készült.
Rettentően melengeti szívemet több, mint százharmincezer!! hozzászólást rejtő Fórumunk, amelyet az elmúlt évek 99,9%-ban sikerült jól kezelhető, moderált és színvonalas felületként biztosítani nektek.
Igazán értékes szigete a hazai és a nemzetközi Toyotás társadalomnak! Rengetegen merítenek belőle a mai napig információkat. Köszönöm mindenkinek, aki valaha hozzá tett!
Különös ékkövekként maradnak meg emlékezetemben
találkozóink. A jó hangulatú terepbejárások és vezetőségi ülések mellett ezek fognak a legjobban hiányozni. Olyan emlékek, amelyeket soha senki nem vehet már el tőlem. Bejártuk az egész országot, sőt számtalanszor külföldön is képviseltük magunkat, akár rászoruló szomszédaink
karitatív segélyszállítmányaként. Számos kaland, rengeteg nevetés, olykor megható pillanat kötődik mindehez, miközben csodás helyeket fedezhettünk fel, netán óriási kulináris élvezetekben vehettünk részt, mint pl. a
CCH Sushi Vachi. Ha kisebb, rövidebb "bandázásokra" volt igény, arra is lehetőség volt mindig, mint például, amikor könnyed autósmozizások során élveztük a nyári éjszakákat. Ma, ha bármerre is kóválygok hazánkban, szinte nincs olyan része, amelyhez ne tudnék CCH találkozót kötni, amelyek közül akadtak bizony 4, sőt 5 naposak kisebb "nyaralások" is.
A családias vonatkozású kirándulásaink mellett mindig egyensúlyban tudtak maradni dinamikus programjaink is, mint az akár szinkronpályás versenyig fejlesztett
Gokartozásaink, a
Hóláncaink,
Szimulátorozásaink, de legfőképpen a különböző
versenynapokra történő ellátogatásaink, azokon történő részvételeink. Sosem feledem
Hungaroringes Kollektív CCH Pályanapunkat sem, ahol több, mint 40-en rész vettünk és csak CCH-s lepte el Magyarország ikonikus versenypályáját.
Ugyancsak nagy büszkeséggel tölt el, hogy nem koppintottuk más autós találkozók/rendezvények programjait. Úgy próbáltunk nektek kedveskedni, hogy mindig egyedi, innovatív játékokat, vetélkedőket kreáltunk, még ha ez sokkal több energiát is igényelt. Rolla Rutinjaink úgy tudtak izgalmasak maradni, hogy nem romboltuk a környezetet,
CorOlimpiáink a látványos és humoros versenyszámaival mára már fogalommá váltak, az egész napon át ismeretlen lokációjú találkozókra navigáló
Girbe-Gurba Kalandtúráink pedig azt hiszem olyan magasra tették a lécet, amelyet több, óriás támogatottságú, így nagy pénzből gazdálkodó egyesület sem tud megugorni.
Folytathatnám napestig, de tudjátok mégsem ez a legfontosabb...
Olyan klubtagokkal is megismerkedhettem, akik a mai (fent vázolt) társadalomban
tudtak emberek maradni. Bőven túlmutatva a járműb@zérián olyan értékes családokkal hozott össze így a sors, akikkel örömmel töltöttem szabadidőmet. Akik mindig megadták azt a lelkesítést, amiért folytassuk a CCH-t. Ha a kemény magot aszerint állapítjuk meg, hogy az adott illető egy évben legalább egy találkozónkon részt vett, akkor ez hosszú éveken át olyan ~50-80 körüli autóra, így ugyanennyi tagra ÉS azok családjára is értendő. Ezen belül persze voltak olyanok (átlagosan a harmada), akik szinte minden eseményen velünk tartottak és már úgy jelentkeztek a soron következő találkozóra, hogy ki sem írtuk a részleteket. Többükkel a mai napig nagyon jó személyes ismerettségeket, egyesekkel barátságokat is ápolhatok, ami azt hiszem mindennél többet ér.
Remélem veletek mindenképpen találkozunk a júniusi záró talin!
viewtopic.php?f=1&t=2248
Végül, de nem utolsó sorban köszönetet szeretnék mondani a CCH mindenkori vezetőségének, azoknak, akik mindezért, értetek önzetlenül tettek, mert hittek benne! A hozzászólásban már kiveséztem, hogy mi mindent áldoztak ezért. Nagyon sokat jelent!
Kiemeltképpen köszönöm:
- Zsoltee-nak
- Mozso-nak
- Szullosz-nak
- Biagio-nak
- Frool-nak
- Vitya77-nek
Ők mind olyan - nem átlagos - emberek, akik nem csak "szövegeltek", hanem akkor is ott voltak, amikor le is kellett tenni valamit az asztalra, mindezt hosszú-hosszú éveken át.
Természetesen azoknak a vezetőknek is köszönöm, akik rövidebb ideig vagy kisebb aktivitással, de azért ugyancsak tettek mindezért.
Akinek legalább ennyire hálás lehetek az nem más, mint
Kiki, a kedvesem.
A kezdetektől ott volt mellettem, támogatott a klubban és munkától, költözéstől, gyermekvállalástól.. függetlenül partner volt abban, hogy szánjak még erre is időt. Elviselte a rosszindulatú, irígy energiavámpírok romboló erejét, ami nyilván rányomta bélyegét egyes napokra.
Szeretlek!
Engedjétek meg, hogy sorrend és a teljesség igénye nélkül közületek, a több ezer felhasználóból is kiemeljek jó pár olyan klubtagot/ismerőst/barátot, aki az elmúlt 13 évben személyével, elhivatottságával, segítségével.. hozzá tett a CCH-hoz, a lelkesedésünk fenntartásához:
X. szülinapunkon jubileumi veterán tag oklevelünkben is részesültek: Bohi, Bruce E9, Bubi, Bardos6, Médzsör, TRD, Lyani, ZDoman
És a többiek: Gugyor, hábé, Ewing, gasztroterrorista, gecsa, Slampixxx, Kárpit, to4m5i, kabos, Dbandesz, Lackó, andoriusz, decaon16, CindR, TZS, ramboo88us, neragi, Toytib, Shui, Gyurmi, AndrewGL, Zolee11, paradoxx, ngabeee, nemethaky, Zed Kristianz, Birka, gaborbol, somag, jabel, Layosh, RWD, Csocsó, [Walaki]D`Lair, Sancy, CsabiTE71, Jampi, Attila, Balyy, Szuti, Taki, cslaci105, Zoo.HUN, bagoly, MDaemon, XJS, Montoya, PiciPeti, Wortex, Regahplay, six, kovadrian, sede7, Pepe, Hami, corollaG6R, Danee21, Aaron85, Mono, B. György, szmöre, Nuki, Micila, IceRocko, Ghee, Liftman, Hami, chickn, Sanzi, JacsoArpi, Pézsé, Milan, gergohun, Toytomi, attila91, tarantino, CSSTuning, kristoffarkas, DanikaAE86, Lóri, Hugi, zEs, Görgő, Matenak, Dikta02, slybudai, Atanen, TomiD, Steve, csgeri80...
Illetve pár olyan külső segítőnknek is mondjunk köszönetet, akik még csak nem is voltak klubtagok, mégis tettek közösségünkért:
Sánta Jocó, Kettler Tibor, Krajcsovics Sándor, Varga Győző, Thpolitto, Közlekes...
Szívből remélem, hogy a többség szemében én is helyt álltam, mint klubelnök. Próbáltam mindig egyensúlyban tartani a szigorúan autós vonatkozású és a családdal közösen tölthető kikapcsolódós eseményeket, mint ahogyan szolgáltatni érdekességeket, alkatrész hirdetéseket vagy éppen szakmai segítségnyújtásokat a több, mint 50 éve gyártott I. és a pár hónapja bemutatkozó XII. generációs Corollák vonatkozásában is egyaránt.
Örömmel olvasnám a ti soraitokat is!
Hogy éltétek meg mindezt? Mik a legkedvesebb pillanataitok?
Ha esetleg a hozzászólások keltezését követően sok idővel tévedtek csak ide, AKKOR IS ÖRÜLÜNK, ha megosztjátok velünk a gondolataitokat. (Feliratkozunk a témára, utólag is fogjuk olvasni őket!)
Azok a klubtagok, akik úgy érzik van létjogosultsága még a CCH-nak és idővel,
közös erővel még visszahozhatjuk a Találkozók korát, az
Kérje csatlakozását az újonnan létrehozott
CCH Kemény mag csoportba (Nem Facebook).
(Felelőtlenül kérlek ne pöttyöljetek.)
KÖSZÖNÖM mindenkinek, aki végigolvasta soraimat! Tudom, hogy még így, is, hogy számtalan dolog kimaradt, igazi kis novellává kerekedett. Annak meg különösképpen hálás leszek, aki reagál egy kisebb-nagyobb hozzászólásban! Sokat jelent!
Végezetül álljon itt
jubileumi kisfilmünk, amely tökéletesen mutatja, hogy a gyermeteg, "suhanc", de annál lelkesebb srácok táborából, hogy lett a CCH nívós, színvonalas, irígylésre méltó közösség.
https://www.youtube.com/watch?v=Gs-VNPlmG4o&t=832s
(A CCH Youtube csatornában megtaláljátok éves összefoglaló videóinkat is)
Illetve a
Corolla Club Hungary ÖSSZES ESEMÉNYÉNEK GALÉRIÁI közül pár számomra kellemes emléket megindító kép:
.
Kívánom mindenkinek, hogyha a jövőben szeretne egy szimpatikus közösséghez tartozni, tanuljon ebből az esetből és legyen benne partner is, ne csak haszonélvezője!