Magyarok külföldön

[Slampixxx]

Félre ne érts, nem forintositok. Már az otthon megvásárolandó kocsit-motort is euróban számolom.

[Bubi]

Föl-földobott kõ, földedre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra
Hazajön a fiad.
Messze tornyokat látogat sorba,
Szédül, elbusong s lehull a porba,
Amelybõl vétetett.

Mindig elvágyik s nem menekülhet,
Magyar vágyakkal, melyek elülnek
S fölhorgadnak megint.

Tied vagyok én nagy haragomban,
Nagy hûtlenségben, szerelmes gondban
Szomoruan magyar.

Föl-fölhajtott kõ, bús akaratlan,
Kicsi országom, példás alakban
Te orcádra ütök.

És, jaj, hiába mindenha szándék,
Százszor földobnál, én visszaszállnék,
Százszor is, végül is.

Én is elhagytam az országot. Még 20-22 éves siheder voltam. 1 évre akartunk menni de csak 1 hónap lett belőle. Nem bántam meg, megérte... de sok igazság van a vers soraiban. Valamint valamennyire igaz, hogy ha itthon nem állod meg a helyed akkor kint sem lesz könnyebb. Ha kint könnyebb miért tervezed eleve, hogy hazajössz? Ha állandóan vándorolsz onnan ahol nehéz akkor egyre nehezebben találod majd meg a helyed. A képességre, merni gyorsan alkalmazkodni, váltani, akár új életet kezdeni viszont egyre nagyobb szükség van.
Megint visszacsapva a másik oldalra, azok a kevesek akik "kihasználják" a rendszerek gyengeségeit, először a többséggel babrálnak ki aztán magukkal. Ha már autós fórumon vagyunk, olyan ez mintha kocsival 15 perc alatt átérsz egy észak-budáról dél-pestre de 30-40 embert sodorsz veszélybe csak azért mert neked sürgős dolgod van + demoralizálsz 4-5 embert aki addig normálisan ment, ők is belesz@rnak utána, jönnek a többiek. Míg ha te is azok táborát erősítetedd volna akik nem kívülállónak hanem közlekedőknek tartják magukat és mint közlekedők kötelezőnek érzik, hogy segítsék a többit akkor talán előbb utóbb, talán jobb világban hajthatod le a fejed esténként. Ez most sarkítás volt, de van az egyéni megoldásoknak alternatívája, a közösségi megoldás. Nem vitát szítani akarok és senki ne vegye személyesre! Mindenki úgy boldogul ahogy tud, persze... csak a jelenség, a döntéseink, jövőnk, az Ország... mi lesz így velünk?

[Zoo.HUN]

Annyit tennék hozzá ehhez, hogy 3 éve (2011) óta már nem kell munkavállalási engedély az Osztrákoknál, csak be kell jelentkezni, hogy náluk vállalsz munkát, ez 15euróba kerül , meg be kell menni érte az adott hivatalba.
+ neked kell a lakcímed bejelenteni a város/faluházon attól függ hogy és mennyit dolgozol kint. Én ezt idén télen elfelejtettem de nem lett konkrétan belőle semmi.

Tanulságos volt amit írtál, hogy 2009 be mi volt a helyzet. Ez/ma semmit se változott, kivéve az engedélyt.
Viszont én nem 40 órára voltam bejelentve, és egyéb dolgokba is teljesen más a tapasztalatom. Egy biztos, ilyen munkákra senki sem vágyik, aki volt kint, az vagy hallani sem akar róla többet, vagy nemszívesen menne vissza ez tény, nem álom melók. Főleg így másokkal egyszobába lakni stb, ez borzalom. Lehet keresni melót neten, de azzal mindenki legyen tisztába, amit hirdetnek már valahol, az nem véletlen, vagy ha így telefonom felkeresenek (főleg magyarok) ez mindig legyen gyanús, az ilyen melóhelyek általába nehezebbek, rosszabb körülményekkel.

Én több helyen is voltam a 2 év alatt, ezeken alap volt (vendéglátóról van szó):
-külön szoba, ahol egyedül lakok
-vagy van külön fürdőszobám, vagy közös a fürdő, de legyen valami
-internet az mindenképp legyen legalább akkora, hogy skypolni lehessen (filmet nézni, mondjuk nekem éjjel nappal ment a torrent is ). Én azonnal megyek rinyázni az adott főnöknek ha épp vmi nem frankó a nettel, nekem az olyan mint kaja.
-napi 3 szor adjanak enni, vagy ugye konyhai meló esetén lehet bugázni is, de itt is ugyanaz van mint a nettel, amikor olyat adnak enni amit nem eszek meg, azért szólok, hogy ezt a tehénnek add és akkor csinálnak normálisat.
Mindenhol vannak próbálkozások, ha hagyja magát az ember akkor idő után kenyeret fog kapni, és mindenki helyett te fogsz dolgozni. Ez persze kétirányba fejlődhet, vagy megtanít magadért kiállni, vagy te leszel a csicska... nem mind1 (ez sztem itthon is így lenne, vagy párkapcsolatba, családba is )

Én személy szerint Ausztriát kedvelem jobban, Angliába nem mennék, de szuper, hogy Sanyi leírta a tapasztalait, nyersen, hogy mik a lehetőségek és költségek.

Mikor nekem mondták ezt a külföldre menést vagy 3 éve, elég zöldfülű voltam. Akkoriban ismerkedtünk meg exemmel, és rá 1 hónapra jött ez a lehetőség, hogy ki lehetne menni. Ketten terveztük, én kb csak ezért vágtam volna bele, mert egyedül nem volt tököm kimenni, gondoltam így könyebb lesz. Tanulság az elején, az a része könyebb, hogy "nem leszel egyedül" viszont igazodni kell a másikhoz + nagyon nehéz egy munkahelyre kerülni (hotelbe) még egy faluba is, úgy meg senkinek se szimpi. De az szuper lett volna, ha 1 helyre kerülünk, 1 szobába/lakásba lennénk, ez szuper, főleg hogy az is célunk volt, hogy a szülőktől külön költözzünk, keresünk 3-350ezer ft ot fejenként + kapunk szállást (szal nem kell albérletet/hitelt fizetni alias itthoni elköltözés) + kaja is megvan + internet + nem jön sárgacsekk stb, egyszerűen költségmentesen lehet együtt élni, közbe dolgozni és még félre is lehet tenni. És itt a lényeg. Én azt mondom, nem az a lényeg mennyit keresel, hanem mennyit tudsz félre tenni / hó. Ilyen szinten kb 90% megmarad, mivel nincsen semmilyen költséged ( nem kell kaját venni, munkába utazni, netet fizetni stb ) 600ezer havonta, úgy, hogy a pároddal vagy kint, és nem csesztetnek szülők meg senki, elég jó kis elképzelés volt Bele is kezdtünk. Ilyen volt a rózsaszín ködös része.

Az már más kérdés, hogy az élet közbe szólt, és egyéb okokból csak én jutottam ki, és maradtam is meg kint, így nem úsztam meg azokat a lépcsőket, amiktől meg akartam menekülni a páros kimenetellel. Valószínű így volt jobb. Nekem nem volt gond, ha egyedül kell lenni, és nem tudok percenként telefonálgatni stb. Azt méghozzá kell tenni, nem beszéltünk németül, és nagyon nem is dolgoztunk előtte, így indultunk ki anno Ismerősünk se volt kint, és semmi infó...
Mindezt egy akkor még ismeretlen személy tárta elénk, akifelé elég kevés bizalmunk volt, főleg mikor megláttuk személyesen. Ez az a tipikus szitu, mikor megbeszélsz egy találkát egy vadidegennel, és ahogy vársz a mekinél és lesed a beforduló autókat, azon gondolkozol, biztos valami átlag valaki jön, egy g astrával de aztán megjön az 5ös BMW full feketébe, fekete ablakokkal, kinyílik az ajtó, és persze h egy kopasz nagydarab fazon száll ki félig, de mégse, mert folyamat beszél telefonon. Egymásra néztünk, mondom tuti ő az mi? áááhh biztos nem... vagy ha igen, akkor menjünk most haza, ennek nem lesz jó vége...nee biztos nem erről van szó, csak miért ne erre figyeljen fel az ember. Deee nem, ő volt az, és ilyenkor futott át az agyunkon, hogy ebből nem lesz semmi jó és átverés meg ki akar fosztani és eladni minket
Szóval így indult ez a külföldi munka dolog

[bepi81]

Valóban, igazad van, az ideiglenes lakcím bejelentést nekem kellett elintézni a városházán, de az nem volt egy nagy dolog. Ha jól emlékszem, "anmelden"-nek hívják ott ezt a feladatot...

A munkavállaló igényeivel kapcsolatban én picit máshogy látom: Ha mindazt megteheted és teljesítik is, amit leírtál (pl. internet), akkor nagyon szerencsés helyzetben és helyen lehetsz. Ez felénk kb. annyiból állt, hogy "kö', vagy nemkö'?" és pont. A szállás nem különben. Adottak voltak a körülmények. Ha kinyitottam volna a számat valamiért, hazaküldenek, mondván, száz másik vár erre a posztra.
Az elődöm, egyébként egy erdélyi származású, egyszerű, de nagyon szorgos srác volt, akit a háziak szerettek, de a bosnyák főszakács (19 éve volt ott a konyhán 2009-ben) kicsinálta a szorgalma miatt. Egyszerűen "ledolgozta" a srác az összes konyhai embert és ez a szakács és a lánya félteni kezdték az állásukat (hogy esetleg a Feri majd hozhat az ők helyükre is saját családtagokat dolgozni, akik esetleg jobbak), így szépen módszeresen elkezdték bemártogatni, fúrni a főnöknél. Addig, addig, míg a srác ott hagyta az egészet. Ekkor kerültem én a helyére. Majdnem 3 hét telt el, mire elárultam, hogy mérnök végzettségem van. Majdnem hanyagtt estek, hogy mi a f**t keresek ott... Persze, senkit nem érdekelt, csak nem számítottak rá, nem értették a miértet.
A bosnyák szakács lánya, egyébként azt csinálta, hogy hajtott a 2 év folyamatos kinti munkaviszonyra, hogy családalapításkor részesüljön a 800EUR-s osztrák állami segélyben (kvázi GYED) és kihívhassa a férjét is oda...

A segédszakács egy szlovák családapa volt, kb 38-40 éves, rajta nem éreztem negatívumot (pedig számítottam rá kicsit) felém. Korrekt volt a munkakapcsolatunk, segítettem neki, még akkor is, amikor nem kellett volna, így vele elvoltunk.

Nem tudom, írtam-e előzőleg, de az ottani kaja érdekes:
SEMMIT NEM DOBNAK KI.
Mindent feldolgoznak, akár többször is.
A személyzet eszi általában a "maradékot" is (ami természetesen fel van frissítve, esetleg máshogy van elkészítve), de saját szememmel láttam, hogy egy nagy darab pulykamellhús széle kissé el volt már színeződve (zöldes), amit úgy korrigált a bosnyák szakács, hogy kb 3-4 ütéssel tovább ütögette a kloffolóval, mint az "egészséges" részeket. Majd a friss panírba ugyanúgy beleforgatta és felszolgálták 9,99EUR áron sültkrumplival.
Természetesen, hetente egyszer friss húsárut is kapnak, az hibátlan, gyönyörű, a homár pl. még élt. A krumplit én magam pucoltam, 2db diszperzites vödörrel naponta, tészták, nokedlik szintén frissek...
Volt egy csodamasinájuk a konyhában, szerintem az érte az egész berendezésből a legtöbbet, már ami a használati értékét illeti: egy óriás mikrohullámú, pároló, főző, sütő. Többtucat programmal. 2-3 napos, előre elkészített hűtőben tárolt ételt olyan szinten felfrissített, hogy meg nem lehetett mondani róla, hogy nem friss. Brutális gépezet!

A "kivételesen finom" házi pálinkát (schnaps) úgy kínálgatta a főnök a vendégek között, hogy közben elkért minden 2-3cent mennyiségért 3EUR-ot, közben a 2L-es üvegben tartott szeszért fizetett összesen 3EUR-t... Gondolhatjátok, mennyi gyümölcsöt látott az és egyébként is...
Volt egy fiatal pincér tanons srác is, ő is bosnyák volt. Pont az ellentéte a szakácsnak... Jókedvű, vidám, mindig volt egy-két poénos szava az emberhez, jó volt vele együtt dolgozni, amikor műszakban volt, rendszeresen hozta a kapott borravalókból a fél liter Fantát, Colát, rostos üdítőt ajándékba, mert pörögtem ezerrel (és, mert én nem voltam borravalóra alkalmas munkakörben). Történt, hogy az alagsori italos raktár-konténerben véletlenül elejtett néhány rekesz sört és eláztatta a raktárt. A főnök tajtékzott a dühtől, ugrasztott, hogy takarítsam össze (nyilván, kiálltam a saját munkámból, amit más nem csinált, ellenben az még pluszban gyűlt is tovább). A pincér srác is beállt segíteni, de ráordított a főnök, hogy ez az "abwasher" dolga, ő húzzon el onnan... Nem volt egyszerű érzelmileg ezt elfogadnom azután, hogy 3 hónappal azelőtt még 2-3 brigád embert és tucat útépítő gépet irányítottam nap, mint nap... Node, így is majdnem 2x annyit kerestem ezzel a xarlapátolással, mint művezetőként, a cél, pedig változatlan volt (lakáshitelt fizetni itthon és lagzi).

Szerencsére vittem magammal telefont egy 8Gb-os kártyával. A lelket bennem egyértelműen Sub Bass Monster tartotta és Armin van Buuren. Volt, hogy olyan magam alatt voltam, hogy felvettem maxra a hangerőt a kihangosított telefonon és egész este senkihez nem szóltam, csak néztem ki a fejemből és dolgoztam. Ha szólt a főnök, hogy halkítsam le, "nem mindig hallottam meg..."
------------------------------------

Summa summarum, ezek csak hirtelen felderengő emlékek a kintlétről. Van még több tucat ilyen, de nem akarom mindet leírni. Talán ennyiből is érzékelhető, hogy nem abból áll a dolog, hogy keresünk egy valag pénzt és hip-hip-hurrá. Napi 11 óra kemény fizikai munka, általunk nem kontrolálható körülmények között, mely nem kimozdít, hanem egyenesen kib*** az addigi, itthon megszokott komfortzónánkból. Megtanuljuk értékelni és átértékelni azt a problémát pl., hogy itthon idén csak 1,5%-os fizetés emelést kaptunk. Úgy örülök neki, mint majom a farkának, mások (pl. első munkahelyesek a Közútnál), meg szinte lázadoznak, hogy ennyivel akarják kiszúrni a szemünket. Ennyi.
Ez a szűk 3 hónap engem megerősített "belülről", nem tört össze és tudom, hogy adott esetben ugyanúgy kimennék, de csak végső esetben! De kimennék! Mert tudom, hogy bírom, és, mert meg lehet keresni azt a pénzt, amiért kimegy az ember. Ára van neki, de megfelelő önkontrollal bárki képes lehet rá.
Azonban, hogy én évekig ezt műveljem, az valszeg nem menne. Egyedül sem, és családdal sem. Engem sért a tény, hogy valahol "benvándorlónak" nézzenek, még akkor is, ha olyan munkát végzek, amit a hazai emberek annyi pénzért nem hajlandók (tehát, kvázi nem veszem el a munkájukat).

A leírt kasztokat (bosnyákok, szlovákok) nem tanácsos egy kalap alá venni, mert ahány ember, annyi féle munkakapcsolat lehetséges. Ismerősi körömben (anyósom) jártak úgy szlovák kollégával, hogy kifogtak egy tipikus magyargyűlölő köcsögöt, aki alapból volt olyan. Na, az egy plusz lelki teher, hogy elviselje az ember anélkül, hogy balhé lenne belőle.
Engem pl. a főnök asszonykája kedvelt, egy dekoratív, bár ünnepien molett Dél-Tiroli menyecske. Egészen más habitusú volt, mint a férj, aki titokban csalta őt egy másik alkalmazottal (szintén pincér, szintén bosnyák, ráadásul a feleség barátosnője...). Szóval, voltak ám ott érdekességek.

Tudom, nagyon hosszasan írtam, bocsi, de aki ilyenen töri a kobakját, az nem árt, ha elolvassa, hogy tudja, mire számítson odakint.